Hol volt hol nem volt,mese az újságíróról és az olvasóról.

Mese az internetboszorkányról és a szegény olvasóró

 

Nem értem....

Magyarázza meg nekem valaki, hogy a megőrzésre átvett nyereménytárgyakat, milyen okkal és indokkal adja tovább saját felajánlásaként egy nívós iskolának egy újságíró.Az a verseny amire adták a tárgyakat,úgy ahogy megbeszélték sosem lett meg hirdetve, de az írónő felajánlásában minő véletlen pont ezek szerepeltek,gyorsan visszapostázott tárgyak közül véletlenül hiányzik egy kamera.pl.Időrendben is sánta a kutya. Nemhogy adott szó sorában.

Létezik, hogy tényleg az kiabál leghangosabban  akinek a háza ég?

 

Idézet,egy levelezésből:

Kedves Scipiades Erzsébet pulitzer díjas újságíró.Több mint egy éve átadtam meg őrzésre jó néhány tárgyat amit adományként jutalmazásként szerettem volna átadni a Wesli iskoláinak diákjainak.

Célom,hogy egy írói pályázat keretében melynek témakőrét mi határoztuk volna meg ösztönözzük a diákokat írásra olvasásra illetve mi is tapasztalatokat szerzünk életvitelükröl gondolkodásukról a jövőjükre hogyan is gondolnak készülnek.Megállapodásunk szerint 3 fő lett volna a zsűri akik bírálták volna a műveket,én magam,Scipiades Erzsébet és T Anna.

Megállapodásunk egy évvel ezelőtt kelt szóban.kb havi rendszerességgel kérdeztem, mikor indítjuk már el a dolgot de mindig volt valami indok amiért eddig elhúzódott. Május 21 -én levonultam Bársonyosról miután kiderültek csúnya dolgok, amiről Erzsinek több alkalommal is említést tettem amit nem hitt el. Ekkor nagyon megromlott a közel 4 éves barátságunk oly annyíra hogy egy lejáratós cikket tett ki a 24.hu oldalára.

Bejegyzés. a lap alján...folytatása következik.

Ennek ellenére ő a saját szakállára a tudtom nélkül megrendezett egy versenyt amelyen a megőrzésre átadott tárgyaimat sajátjaként ajánlotta fel,és  elosztogatta. Június 19 én a cikk megjelent én néhány nap elteltével egy ismerőst megkérve kiírattam,hogy mi a helyzet az adományaimmal mire ő elküldte egy részét Postán hozzám és egy átadási nyilatkozattal.

Én ledöbbentem hol a becsület a korrektség ebben az íróban ha a tudtom bele egyezésem nélkül a tulajdonomat osztogatja. Arról nem is beszélve,hogy nekem kell reklamálni nála,hogy hól van ez hol van az?Talán a teljesen  új kamerát nem is áll szándékában vissza küldeni mert még mindig nem érkezett meg.Egy ilyen ember hogy érdemel díjat ha a barátján is átgázol és még az adományokat is így kezeli?.......

 

Nos.Azt hiszem ez magáért beszél.

Kunu Lenkét Facebook üzenetben kereste meg Stipiades Erzsébet.

 

 

 

A mellékelt dokumentumot fényképezte be,miszerint a kamerát elajándékozta.

Állítása szerint az az ember akinek 8 szakmája van, saját tapasztalatom szerint hónapokra visszamenőleg pontosan emlékszik minden szóra,ki hol állt és mit mondott, mit csinált....nos Ő nem emlékszik egy ilyen "apróságra" hogy el lett neki mondva, hova lett adományozva a kamera.

Használják egészséggel.Így utólag. potom másfél év távlatából is kívánom.

UI:CSAK NEKEM TŰNIK HIÁNYOSNAK A DOKUMENTUM?

 

Így hát most helyesbítéssel élünk,a kamera megvan.:) Már csak a többi kérdésre kellene választ kapnunk.

 

 

Az Én történetem bársonyosról.

Kunu Lenke saját változata-az igazság pőrén.

 

 



 

1.o.

Jött egy magán megkeresés, hogy tudnék-e segíteni esetleg valamiképpen egy családnak, akiknek leégett a házuk.

Én kértem elérhetőséget, címet, majd egy újságírót megkérdeztem, érdekli-e az eset mert mennék megnézni. Feltankoltam, és elindultunk a 125 km-re lévő településre felderíteni, hogy mi is a gond, miféle segítség jönne jól nekik.

Sokat tanakodtam az úton mire megérkeztünk, izgatottan és kissé fáradtan. Aránylag könnyen megtaláltam a címet, de a ház az utcai oldalról nem keltett olyan benyomást, hogy itt tűz lett volna, csupán 20-30 cserép hiányzott egy részen. A tulajdonos is megérkezett mikor megkezdhettem a terepszemlét a házban és amennyire lehetőségem volt körülötte. Botorkáltam a már 2 hónapja lakatlan házban, át a rengeteg szeméten, szanaszét heverő kacatok között.

Csodálkozva néztem körbe, hogy ekkora szeméthalmaz, hogy lehet még mindig ennyi idő után is a ház valamennyi részében. Úgy gondoltam, hogy azért azt ennyi idő alatt ki lehetett volna már takarítani, sőt kellett volna, mert így nem lehet bukdácsolva körbe járni a helyiségeket. Szerettem volna megnézni a födémet, többet látni mennyire károsodott a szerkezet többi része .

Bíztam benne van valahol egy feljáró, hogy feljussak szemrevételezni, de letörtem mikor egy tetőlécből készült tákolt életveszélyes létrával kellett szembesülnöm. Szemrevételeztem a kéményt is, ami miatt állítólag kigyulladt a tető (a tűzoltóság) szakvéleménye szerint. Én nem találtam hibát rajta ami a tűzet okozhatta, hiányzó tégla, fuga de sebaj ők tudják mitől döglik a légy, ők ebben a profik, én elhiszem amit állítanak.

 

2.o

A házon nem volt biztosítás ezért is kerültek ebbe a kényes helyzetbe. A vályog házra a biztosító nem kötött szerződést egyéb okokra hivatkozva, ami ebben az esetben elkeserítő. Akkor, abban a percekben úgy gondoltam a néhány mondat után, hogy a tető szerkezetét a födémmel bevállalom és az elégett anyagokat kicserélem. A jó szívem már azon járt hogyan tudnék még többet tenni ezért a családért.

Gondoltam sok jó ember van az ismerőseim között és talán találok még néhány önzetlen adományozót is. Jól gondoltam, mert a Tetőcentrumot a tulajdonost kerestem meg kérésemmel, esetleg egy kéményrendszertől nem akar-e megválni jótékonyság keretében. Első kérdése a kérdésemre hány méter kellene? Ritkán fordul elő, hogy az ember a boldogságtól a föld felett repked, de én úgy éreztem mikor Gábor így kérdezett vissza! Az adrenalin szintem az égbe szökött, nagyon boldog voltam!

Buzgóságom nem lankadt mert rohamra indultam tetőfedő anyagért a Tondach területi képviselőjéhez, és láss csodát, elmesélve mit és miért kérek, ők is nemes gesztussal segítettek ez ügyben. Első kérdés részükről is, mennyi cseréppel tudnak segíteni, hogy be tudjam fedni a hiányzó részen . Voltak olyan segítőkészek, hogy le is szállították ingyen az anyagot a megadott címre.

Kérésemre, megkeresésemre válaszul egy másik problémát a Káplár fatelep orvosolt nagylelkűen, mert tőlük kaptuk meg a födémhez, a szaruzathoz és a lécezéshez a szükséges faanyagot. Ők szintén ugyanúgy gavallérok voltak, mert ők is csak a mennyiséget kérdezték.

 

 

3.o

Ha már ennyire belemerültem a gyűjtögetésbe, ennyi nagylelkű cég támogatott kérésemre egy szegény családot,így megkerestem a Lambda system-et is, hogy ők esetleg hőszigetelővel, gipszkartonnal tudnának-e segíteni. Újabb siker, a kérés jó fülekbe jutott, innen is megkaptam az áhított anyagot.

Már csak a levert vakolat pótlása volt a gond, ekkor jött a Baumit megkeresése. Számolgattunk osztottunk szoroztunk aztán jött a 48 zsák anyag amit ők is ingyen a helyszínre szállítottak nekem.

Hát persze el ne felejtsem a Trilak-tól Józsit, a döntéshozó főnököt kerestem meg , a kérdésemre kérdés: mit, mivel és mennyivel tudnak segíteni. Kaptam falfestéket, zománcot, glettanyagot, hengereket ecseteket stb... Így már startra kész volt az anyag a munkákhoz viszont érdekes módon senki nem ajánlotta magát a kétkezi munkához.

Eszembe jutott Tóth Kata az emberek megmentője! Felhívtam és említettem milyen gondban vagyok, mire mondta: ne aggódj akad néhány lelkes legény, ők jönnek majd szívesen segíteni. Aggódni kezdtem. Ha jönnek, van-e nekik munkaruhájuk, mert azért ne tűnjünk szedett-vedett csapatnak. Ezt is megoldottam, egységes munkaruha és póló is jutott az önkénteseknek a cégektől, tőlem pedig munkás cipőt kaptak.

Nehézkesen találtam egy klassz szálláshelyet a munkaterülettől 5,2 km re ahol a fiúk jól érezték magukat. Mindenkinek köszönöm a támogatását segítségét részvételét. Ebben a Bársonyosi polgármester segített sokat. Köszönöm neki is a jóindulatát, a segítségét.

Az ott tartózkodásunk alatt a szállást, ételt-italt, fuvart, mindent én álltam mindannyiunknak.

4.o

A munkaterületről levonulásom oka pedig az, hogy igaz tetőt mentem rakni, de már vakoltunk, falaztunk, szigeteltünk és mindent-de mindent mi csináltunk segítőimmel a tulajdonossal komoly nézeteltéréseink voltak.

Sajnálom, de a becsület mindennél fontosabb az ha az ember segít, tisztességesen bánjanak vele, emberként. Talán lehetne a minimum.

Az adományozókkal minddel felvettem a kapcsolatot, tisztességgel elszámoltunk ahogy kell.

Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek a sok jó szándékot amit kaptam.

A sok támogatást amit kapok most is. Úgy gondolom sokat tanultunk az esetből.

Amikor lementem az újságíróval, ő kérdezte a tulajtól, hogy miután kiégett a ház, kapott-e támogatást, pénzt, egyéb segítséget. Említette az úr, hogy kapott a Caritasz-tól 150.000 Ft-t, a testvérétől   100.000 Ft-t és valaki utalt a számlájára további 50.000 Ft-t. Említette, hogy a Polgármester pillanatnyilag két dologban tudott segíteni: Kisbéren szállás lehetőséget  intézett,valamint anyagszámla ellenében 50.000 Ft-ig tudnak segíteni.

Az anyagok leszállítása  valamint a mi leutazásaink összesen 7 alkalom volt. Mikor az anyagokat szállítottam különböző feladatokat bíztam a tulajdonos úrra, mint, hogy fóliával próbálja meg letakarni a falakat ne ázzanak el még jobban mert több kár lehet így.

 

 

5.o

Sajnos nem volt rá lehetősége, valahogyan még a munka elkezdéséig sem sikerült pedig az minimum 6 hét volt.

Kértem, hogy a födémről az összes szemetet termelje le, hogy tehermentesítse ezzel is a szerkezetet. Ezt sem sikerült elvégeznie,és elvégeztetnie sem.

A következő alkalommal kértem legyen szíves a stukatúrt szedje le a mennyezetről de a deszkát hagyja rajta! Ezzel legalább egy napi munkát tudott volna előkészíteni, hogy gyorsabban haladjunk.

Elmagyaráztam ott többször is, hogy a födémre alulról deszkázat van felszegezve, erre rögzítették a nádat, majd erre vakoltak rá. Kértem,hogy csak a nádat és a mennyezet vakolatát szedje le, többször is elmagyaráztam biztos ami biztos nehogy félre értse. Mikor vittem a következő fuvar anyagot szembesültem azzal, hogy mindenhol leszedte deszkával együtt.

Nagyon mérges lettem, hogy ennyire nem értette mit, és miért kértem. Ezzel megint egy nap hátráltatás! De sebaj, majd lesz valahogy gondoltam. Aztán újra újabb feladat lett kiadva, hogy úgyse dolgozik viszont előrébb kerül a célhoz, és akkor tegyen is valamit a házáért, legyen szíves a festéket kaparja le a falakról, 5-ször -6-szor is elmagyaráztam az úrnak, hogy a vályogra rá vakoltak majd arra meszeltek!Részletesen sokszor elmagyaráztam, hogy csak a meszet kaparja le, de mit tett?A konyhában leverte a vakolatot!!Ki mire gondol? Én tudtam mire gondolni, hogy ennyire nem lehetett ezt félre érteni!! Ezzel persze az első napon szembesültünk az önkéntesekkel és szörnyülködtünk mindannyian.

 

 

6.o

Ekkor írtam ki a Facebookra, hogy az első fekete pont meg van!!Ez már a harmadik alkalom amikor egy nap hátrányt kaptunk tőle.

Akár hányszor mentem vittem anyagot újságírót, fotóst, egyszer nem jutott eszébe, hogy megkérdezze nem innék egy pohár ásvány vizet. Fényképet készítettünk a „kiskamráról” amit magának bespajzolt, a sok ilyen olyan csomagolásról amit olyan óvatlanul szórt szét fogyasztás után, hogy nem lehetett nem észre venni. Ugyan akkor, egyszer nem kínált meg minket egy pohár vízzel sem. (Bizonyítani tudom minden állításom)

Szóval a födém nem volt letakarítva, tehermentesítve, mert nem volt ugyan munkája de ideje sem megcsinálni ezek szerint. 2 napig segítettek a fiúk a födémről a szemetet, sittet kihordani! Mi addig a munkával sem tudtunk érdemlegesen haladni. A második napon szokás szerint ismét esik az eső,(4 napig áztunk mint az ürgék, egy száraz nap nem akadt akkor) de a háziúr 11 óra körül megkérdezi tőlem, hogy hozhat-e a fiúknak sört? Hozta is egy órával később, de én szomjas maradtam, ezért is írtam ki: mit is gondoljak?

Mesélte az emberke mennyire is beteg így meg, úgy de a gerendával érdekes, hogy szaladgált mikor volt kedve dolgozni, mi csak ámultunk néha. 

 Tehát Megjelent a fergeteges felstuffolt cikk és agyba főbe hívtak a felajánlók, alig tudtam dolgozni folyamatosan a hívásoktól. Rengeteg email írónak magam adtam meg az adatokat,sokan úgy kérték a számlaszámot,hogy meg is mondták mennyit akarnak utalni. Áram persze nem volt, két napon keresztül az autómban lévő inverterrel tudtunk gépet, lámpát használni ami addig alapjáraton pöfögött így „áramfejlesztésre” tetemes költség termelődött.

7.o

A harmadik nap a házigazda csak 9,15 re tudott meg érkezni , pedig 8 órára beszéltünk meg , hogy tudjunk dolgozni le kellett a láncot törni ez miatt. Persze ma jöttek forgatni is,és szerencsére egy úr jött(önkéntes segítőnek) és az egész konyhát végig grúzolt a, előkészítve a felületet a vakoláshoz. De a házigazda rendes volt! Megjött a Family frost oda szaladt a sarokra hozzá és vett 24 darabos fagyit! Kínált engem is én mondtam sok a dolgom nem érek rá fagyizni.

Hallottam a gyerek is kért fagyit az apjától ő válaszolt nem adok mert nem neked vettem!  17 óra környékén jut eszembe hol is van az a fagyi ,kérdezem a fiúkat ők nem tudják, aztán megtaláltuk a kis helyiségben. Belenéztem még volt benne talán 6-7 darab,kérdezem a fiúkat milyen volt, ők mondták nem ettek! Akkor ki falta be a többit? Mi nem, de ha inkább enni vagy innivalót hozott volna hálásak lettünk volna. Minden nap én álltam az étkezéseket innivalókat kávét cigit mert hát ha már dolgoznak a fiúk miért nélkülözzenek?

  Mi este elindultunk a szállásunkra a fiúkkal a házigazda maradt bezárni a házat és a kaput. 4-.napon reggel megyünk be és gyönyörködnénk a konyhában és a gruzólásban ismét ,hogy milyen ügyesen és szépen megcsinálta a restaurátor úr, mikor látjuk, hogy egy jó darabon hiányzik! Kérdezem a segédeket ki csinálta mi történt, ők nem tudják de mindenhol le volt mert ők is többször végig nézték. Kérdezem a házigazdát ő mit tud róla erre azt állította hogy ott nem volt legruzolva! Pedig négyen állítottuk,hogy pedig le volt!   

Ki mit gondol róla de ő ment el utánunk és akkor bizony ott is meg volt csinálva de reggelre mi történt? Később érdeklődöm nála,  mennyi adomány érkezett, hogy tudjam kb mire telhet majd számítani a további esetlegesen szükségszerű vásárláshoz.

8.o

A házigazda azt mondta ő nem tudja pontosan, mert a felesége kezeli a számlát és ő hozzá se férhet!

Napközben igyekeztem hasznos munkákat bízni a házigazdára, de sokszor akadályozott hátráltatott , olyan érzésem volt, mintha nem is akarná igazán hogy elkészüljünk, egy idő után elszakadt a cérna és erőteljesen rákiabáltam: Ha kérek valamit legyen szíves csinálja már meg ne tegyen már állandóan keresztbe mert már igazán elegem van belőle! Amennyiben útban vagyunk és nem kell a segítségem közölje velem és máris indulunk haza! Mérgemben a konyhának nevezett helyiségben egy ott álló hűtőbe rúgtam kétszer is miután az ajtó leesett! 2-3 perc múlva folytattuk a munkát mintha mi sem történt volna, úgy tűnt megemberelte magát az ember.   

Az 5-, napon ismét nem volt képes időben odaérni és ismét kb 70-80 percet késett. A fiúk kérdezősködtek tőle miért nem dolgozik? válasza: Mert én már öreg vagyok én ehhez! De, ahogy üvöltőzött a Gáborral minket idegesített,már a fiúk szóltak már rá, ugyan beszéljen már emberi módon a társunkkal. Én a tetőn  és a gipszkartonozás közben hallottam, hogy örjöngve üvöltözött. Én is  mérges voltam, mert a munkálatok alatt folyamatosan az volt az érzésem, hogy szívat  minket, vagyis plusz munkákat csináltat velünk.

Aznap a két szobában a mennyezeteket gipsz kartonoztuk. A nagyszobában el volt törve a gerenda ami nem mostanában történt valószínűleg jó pár éve, és a mellette lévő gerendák nagymértékben meghajolva,határán annak, hogy bármikor az egész szerkezet beszakadt volna a szobába. Később  vettem azt is észre, hogy a kis szobának a középső gerendája 13 cm-rel lejjebb van. Az egyik oldalát emelővel meg emeltük , és pallóból áthidalót raktunk be,

 

9.o

ezzel az az oldal rendben is lett,viszont a hátsó részen  akkor lett látható,a gond mikor közelebbről szemrevételeztem ,hogy ott nagy a baj. 10-20-30 éve ázhatott mert a 40 cm-s fal ott felül kimosódva 5,5 cm vastag volt és a súlytól már a födém gerenda is lejjebb süllyedt.

Mondtam a házigazdának,hogy ide bizony kőműves munka kell mert itt bizony ez bármikor össze is dőlhet. Elmagyaráztam neki,hogy mit kellene csinálni,hogy belülre egy teherhordó falazatot és arra egy kerámia áthidalót ami osztja a sújt a terhelést. De ne csináljon semmit ne vegyen semmit mert akkor legközelebb valószínűleg megcsináljuk ha nem tudunk még egy szakít találni. Lelkére kötöttem ne csináljon ne vegyen, ne tegyen semmit a tudtom és beleegyezésem nélkül ne költekezzen feleslegesen,beszéljük meg mit hogyan. Így váltak el útjaink a 3 önkéntessel .

Egy kis idő után Szombaton lementem Istvánnal aki Miskolc mellett lakik,hogy egy kicsit még előrébb vigyük a dolgot holott már a tető munkát elvégeztük amit ígértem. Reggel elindulunk Bp-ről és hívom a házigazdát kérdezve, hogy mégis mikorra érkeznek meg a villany- szerelők. 

Mondja,hogy fél 9 re ígérték,kértem hívja fel őket és kérje meg ha lehet jöjjenek később mert szeretném mindenképpen átbeszélni a dolgot, mi hogyan legyen. Hát ez nem jött össze nem hívta fel az urakat! Amikor a 3 fiúval eljöttünk a munka területről ott maradt egy szép nagy csomag őrölt kávé, kértem, hogy legyen szíves menjen át vele a rokonához  és főzzön a kollégának belőle 2-3 adagot mire megérkezünk.

Beérünk Bársonyosra irány a közértbe  ásványvízért mert inni sem kapunk gondolva, erre a házigazda akkor vesz egy csomag kávét fizeti a pénztárnál.

10.o

Mondom neki,miért veszi a kávét hiszen mondtam,hogy ott van a miénk és abból főzzön? Azt felelte ő nem nyúl a másért oda! De hát egy hete el tudta venni és vinni főzni belőle most meg nem? 

 Bementünk Győrbe és ketten felraktuk a gyámot a fa villanyoszlophoz kellett,majd megérkezve ott ücsörögve ott várt a gazda és egy 14 év körüli legény, akinek kezében már korán sörrel cigivel volt teli. Bementem megnézni a helyiségeket nem volt-e beázás, ekkor látom milyen kontár munkát csinált a kőműves!A házigazda utólagosan jelezte a falazás után, hogy talált egy kőművest aki 30.000 Ft-ért felfalazta az omlásveszélyes fal elé a falat. Mondtam ez válaszfal tégla és nem jó, ráadásul kell oda még a kerámia áthidaló is, de ezt bontani kell! 

Én megint áramot az autómból vételeztem és kevertem az anyagok a vakolót, és a spalettázásnak is neki láttam, pechemre bekrepállt az autómban az inverter  így korábban kellett befejezni 1 órával a tervezettnél. Említette a gazda,hogy a Juliska nénitől kér és kapunk áramot. Én mondtam nálam csak 25 méter hosszabbító van és az kevés. Ő mondta megoldja, hogy reggelre lesz áramunk. Mi lelkére kötöttük ha törik ha szakad reggel 08 órára ott kell lennie az áramnak ,hogy neki tudjunk ugrani ennek ellenére 9:20 körül tudtunk neki látni. Sőt mikor a kolléga kérdezősködött minősíthetetlen hangos, és modorban, cifra melléknevekkel tűzdelve küldte el melegebb éghajlatra! 

A házigazdának feladata most is a folyamatos takarítás volt, ami nagyon le fárasztotta, mert 5 ször 6 szor kellett szólni mire a kért vödröt üresen vagy teli eljuttatta a célba.

 

11.o.

De arra azért volt ideje, hogy Istvánnak elmesélje Szombat reggel, hogy az öccsétől Incore 7 gépet vásárolt, délutánra már állítólag a feleségétől kapta ajándékba és Vasárnap délelőtt már állítólag kölcsön kapta!

 

Annyit kiderítettem, hogy az úrnak 4 db telefonos előfizetése van és kérdeztem a feleségének 2? Nem válaszolt gondolom beleegyezés. Reggel jött a sógora örültem, hogy végre egy ügyes segítőnk lesz, és mutatom miféle munka ez, nincs bekötve a falba, erre válaszolt van benne drót és a vályogba szeg! Na akkor kérdeztem ki csinálta? Ő válaszolta, hogy a házigazda kezdett bele ő mentette amit lehet! Kérdeztem a gazdát mennyiért vette a téglát és a falazót? Azt mondta ingyen kapta a Kisbéren az Újház centrumtól !  Majd a feleség is meg jelent a munkaterületen.

Alig vártam, hogy négyszemközt feltehessek néhány kérdést neki. Éppen a 100 méterre lévő játszótér felé ment, a gyerekeit haza invitálni mikor eljött az alkalom. Gyorsan mellé léptem és mondtam halkan, hogy néhány kérdésem volna. Kérdeztem, hogy mit tud mennyi adomány gyűlt össze? Válasza: Hát ő nem tudja ugyanis a férje Ferenc kezeli a bankszámlát és a kártyát is! Erre mondtam, hogy ő azt állítja neki nincs hozzáférése az ön számlájához főleg, hogy az ön nevén van!

Ekkor már kilépett annyira hogy le is maradtam és a játszótérnél értem útból és kérdeztem, hogy hol vették a téglát ekkor mondta az  Újház centrumtól. Kérdeztem akkor ezt a számlát adták be az önkormányzatnak,hogy kifizessék?A válasz igen. 

 

12.o.

Ntegyek fel kérdéseket, talán azért lépett így ki és már a kapuból kiabálta az ott ücsörgő férjének:Hát az hiszik,hogy mi hazudunk és lopunk ?

Erre a gazda berohant és a sógorának mondta tegye le a mi szerszámainkat mert mi megyünk, ekkor értem oda és mondtam álljon meg a menet nem maga mondja nekem, hogy megyünk, hanem mi vonulunk le! Ha maguk nem tudnak igazat mondani és folyamatosan ellentmondásban vannak nincs bizalom, folyamatosan ellentmondásba keverednek, részemről ennyi. Az utánfutót felraktam a vonóhorogra, és akkor megfordult a fejemben, felpakolom az adományokat és visszaadom, de úgy gondoltam had kapjanak még egy esélyt és nem viszem el.

Így dokumentáltam mit hagytam ott lefotóztam, a házigazda és az anyukája üvöltve jön:    A 11 éves kislánya TARHÁLTA össze az összes anyagot amit az udvaron és a házban található és nem vihetek el onnan semmit sem mert kihívják rám a rendőrséget!!!

A kedves anyukának türelmesen az István jelenlétében elmagyaráztam a dolgot én mit tettem, és a drága fia mit tett eddig, a hölgy szemébe mondtam, hogy a fia valószínűleg nem teljesen mond igazat! Egyet értett velem, sőt a majdnem két órás beszélgetés végén nekem adott igazat!

Én sem vagyok fedhetetlen ezt elismerem, és a fiúk azt mondták ők nem a hangjukat emelték volna fel ott akkor, hanem azonnal el jöttek volna!

 

 

13.o

Most az újságírónő engem támad, olyan dolgokat hoz elő, amiknek semmi köze a házhoz, az építéshez.

Lakva ismeri meg az ember a másikat! Jött volna oda az öt napra akkor másképp látná a dolgot! Miért nem megy a faluból senki segíteni?

Én beszéltem néhány ott lakóval, és a Polgármester is azon a véleményen van mint én, de a közösség is  úgy vélem a beszélgetésükből ez derül ki.

Most már tudom, hogy az újságírókban nem lehet megbízni, mert kiforgatják az ember szavait! Jó szándékkal fordultam felé, hogy segítsen a családnak.

Kapott egy történetet. Ezzel- és a nagy főcímmel amit írt- népszerűséget, sokan hívják, sokan keresik, hogy segítenének a családnak.

A család figyelmet kapott és sok-sok lehetőséget a talpra álláshoz.

Szívesen segítek, de azt ki is kell érdemelni. A korrekt viselkedés, épp megfelelő,és elegendő, a becsület mindennél fontosabb az ha az ember segít, tisztességesen bánjanak vele, emberként. Talán lehetne a minimum.

Az adományozókkal minddel felvettem a kapcsolatot, tisztességgel elszámoltunk ahogy kell.

Egyedül nekik tartoztam elszámolással,és ez megtörtént. A körülmények ellenére a házon ott a tető, és mindent rendben hagytunk ott.

Részemről ennyi a történet, többet ezzel nem kívánok fogalkozni. Maradok aki voltam, legfeljebb óvatosabb,s most már mielőtt segítek megnézzük kinek.

 

Hamarosan építünk egy mozgáskorlátozott feljárót,és egy családi házat is kifestünk. Mind két tulajdonos rendes, becsületes, dolgozó ember. Örülök ha segíthetek nekik.

 

Üdvözlettel:

Kunu Lenke (tetőfedőnéni)

Remény Építő

 

 

 

 

A szív szava válaszol …. és tetőt ácsol!

Kunu Lenke Változata Bársonyosról, a tetőről ami áll, és az egész katyvasz egyben.első rész.A kezdetek

A szív szava válaszol …. és tetőt ácsol!

 

Ezer cikket olvashattunk, száz féle posztot és riportot láttunk már, de így most elsőször!

 

 

Volt egy Januári nap amikor egy pici család elvesztette mindenét. Egy nap …

Este van hol lakni, van kilátás, van remény, van hit hogy rajtuk múlik innen hogyan merre tovább.

 

A történetet ismeri mindenki. Itt elolvasható a cikk.(első cikk linkje)

 

Hány vállalkozó van Magyarországon? Sok.

 

Hányan hallották meg a család segélykiáltását? Egy!

 

Gyerekek maradtak fedél nélkül. Emberek imbolyognak a szakadék szélén, úgy hogy a tűz vette el tőlük az esélyt.

 

A vállalkozók, azok akik megtehetik szép nagyokat hallgatnak. Mindenki a –más valaki is megteheti – szemléletben él. Majd más.

 

De ahogy a mesékben, itt is van egy legkisebb királyfi, aki nem törődve az akadályokkal szembe száll a 7 fejű sárkánnynal.

Igaz hogy a királyfi királylány-és a sárkány már nem okád tüzet, de sebaj. A tűz után ami marad az sem piskóta rendbe tenni.

 

Hölgyeim és Uraim! Van még remény.

 

Ha azt hittük lehetetlen, jött és megmutatta mit tenni kell! Egyedül! Nő létére százszor többet és jobbat mutat mint sok férfi.

 

Ha azt mondom hogy Kézilabdázó volt ,él sportoló!

Ha azt mondom tetőfedő,

Ha azt mondom 8 szakmája van, és mind a 8- at gyakorolja, és nem is akár milyen szinten!?

 

Tudja valaki ki Ő? Ő Kunu Lenke!

Aki önmagában is egy fantasztikus lény. Meg is akad a szava sok embernek a láttán.

 

Szokások és kimondatlan elvárások országában! Példakép, aki sok férfit maga mögé utasít ha munkáról van szó.

Nem találkoztam kollegájával aki tanulásban többet tudott volna felmutatni.

 

Még is, Ő az akinek a szívéhez elért a Bársonyosi család kérése. Ő az aki a sok nehézség ellenére a család mellé állt.

Ő az és a három segítő akik egy hetet töltöttek lent, építve a családi ház tetejét.

 

Pedig ott hagyhatták volna. Hisz sem anyag sem ember nem volt, semmi.

Még szállást is maguk fizették. Az ellátásukat is. De maradtak.

 

Lenke és a segítői megadták a reményt a családnak. Van még esély talpra állni!

 

Köszönjük, a három segítőnek és Lenkének! Nem csak a tetőt.

 

Mert ahhoz hogy meghalld a kérést, meghalld az igaz kétségbeesést, hogy halld a sikolyt a csendben nem fül kell.

 

Hanem SZÍV. Jó nagy szív. Neki van!

 

Így lehet hogy a mese valóra válik, bár a megmentő királyfi lányból van,és a sárkány tüze sem ég már. Még is jó a mese vége,ahogy azt szoktuk, bízunk benne hogy elnyeri méltó jutalmát, mert az egy mesében kötelező.

 

Így lehet hogy ha a szív szava válaszol:Tető lesz belőle.

 

folytatása következik....